Kereső

 

Véletlen link.

 

 

 

 

 

 

 

 

Névnapi köszöntők

Boldog névnapot!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerelmes versek

 

 


 

 

 

Versek

IP

 

 

 

Ingyen apró

 


Karácsonyi köszöntők

 

 

látotagó van itt.


 

KARÁCSONYI VERSEK

 

Alföldi Géza

HA NÁLUNK SZÜLETETT VOLNA …

Népszámlálás volt Betlehemben, -
Így szól a Karácsony története, -
S akkor született meg egy roskadt istállóban
az Úr egy Fia, Mária gyereke.

Nem volt, ki szállást adjon nékik,
Barmok lehelték rá a meleget
Nem volt pólyája, egyetlen takarója
Meséli a monda ... Mert ott született!

De Cegléden vagy Kecskeméten,
a Hortobágyon születet volna,
az első Karácsony igaz történetéről
Így szólna ma a bibliai monda:

Rozál épp az udvart seperte,
János meg a jószágnak almozott
A kis Péterke az öreg kandúrral játszott.
A puli ... az meg hátul kalandozott

Akkor ért a ház elé József.
Jó tejszagot lehelt a méla csönd.
Mária fáradtan alig vonszolta magát.
S a kerítésen át József beköszönt.

Rozál fogadta hangos szóval.
- Mi szél sodorta erre kenteket?
- Törvénybe mennénk. De beteg az asszony
s pihenni kéne, mert ránkesteledett.

Kerestünk födélt a kocsmában,
de szállást a bérlője nem adott,
Hej, pedig az asszony utolsóban van már.
De hiába! Nincs pénz, mert szegény vagyok!

Egy istálló is elég lenne,
csak tető legyen már fejünk felett... -
Rozál seprűjét a falnak támasztotta.
Bodri a kiskapuig settenkedett.

- Takarodsz vissza, beste lelke!
- Kerüljenek csak kietek bentébb!
- Talán egy ágy az csak akad majd még a háznál ...
Hogy elfáradt szegény, eszem a lelkét! -

Szélesre tárta a kaput,
Mária arca mint viasz: sápadt.
- Ne ugass már, Bodri! Hát nem látod, hogy vendég?!
Eredj csak, Péterke, s szólj az apádnak!

Jöjjön csak, lelkem, segítek én...
Támaszkodjék rám! ... Óvatost lépjen!...
Úgy, úgy, lelkem! ... Kend meg csukja csak be a kaput!
De siessen, oszt maga is segéljen!...

János is sebtében előkerült,
kemény keze még a villát fogja.
- Utasok... Nincsen szállásuk... S beteg az asszony...
Behívtam őket! ... Már miért ne tetted volna?!...

Az asszonynak vess tiszta ágyat.
Az ember meg a lócán elalhat.
És valami enni is akad tán a háznál...
Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak!

A Bodri is odasündörgött.
Péter a butykossal már is kocog.
S ameddig az asszony megvetette az ágyat,
János kolbászt s egy köcsög tejet hozott.

Máriát már a fájdalom rázta.
A párnák között csöndesen feküdt.
S amíg az asszony terít, megnyugodva látta,
hogy János a szobában éppen befut.

A kemencében lángolt már a tűz,
Rozál az ágynál csendesen állt ott.
És lelkükre a tiszta ágy párnaszaga,

mint a békesség, szelíden leszállott...

Kint az égen holdfény ragyogott
Házra, tájra ezüst hímport hintett.
S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában,
ím, megszületett, a régen várt kisded,

A szomszédságból akadt bölcső.
Nagy Andráséktől csipkés kis paplan.
S négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában
a kis teknő körül szépen köralakban

- Jaj, de szép fiú! ... Nézd csak, apjuk! -
ujjongott Rozál, míg óva mosta...
És ígyen születet meg az isteni Gyermek...:
már hogyha nálunk született volna!

 

 

 

Ady Endre:
Karácsony – Harang csendül...

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.

 

 

 

 

Ady Endre:

Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én
Gyermek hittel, bátran
1883
Csúf karácsonyában.)

 

 

 

Dsida Jenő:

Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

 

 

 

József Attila:
Betlehemi királyok

Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem,
Segíts, édes Istenem.

Istenfia, jó napot, jó napot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

 

 

 


Sajó Sándor:
Karácsonyi ének

Akkoron csillag gyúlt az égre
És rásugárzott a vidékre,
És Betlehem fölött megállván,
Egy rongyos istálló homályán
Tündöklött már a Glória:
Ott ingecskében, szép fehérben,
Feküdt a jászol szent ölében
Az Isten egyszülött Fia…

A hír bejárta a világot,
És jöttek bölcsek és királyok
És együgyűk és pásztorok:
Ott minden lélek egyetérzett
És sírt és álmélkodva nézett
És boldogan fohászkodott:
Örömöt hozván az embernek,
Dicsőség légyen az Istennek!

Ó betlehemi égi csillag,
Világmegváltó Szeretet!
Lásd, én is várlak, várva hívlak:
Jöjj, váltsd meg ezt a nemzetet!
Lásd, sírva vár egy csonka ország
És gyásza fátylát lengeti,
Ó szánd meg népe árva sorsát
S hozz végre örömöt neki:

Jöjj újra úgy, mint azelőtt,
Hozz duzzadt ágú friss fenyőt
A Tátra s Erdély erdejéből,
Az elrablottból, – a mienkből!
Ó, neked lehet és szabad, –
Neked nem állja utadat
Oláh Heródes, se cseh zsandár,
Mert a te utad magasan jár,
Te angyalként jársz, égi szárnyon,
Te átrepülhetsz a határon,
Mindenhová és mindenhonnan, –
Te sohsem voltál Trianonban…

Ó, szállj le hozzánk, égi angyal,
Ó, jöjj, kis Jézus s légy velünk,
És igazságot hozz magaddal,
És sok játékot hozz nekünk, –
Mindent, mit vágyunk álmodott:
Sok trombitát és sok dobot,
És sok-sok puskát, kardot, ágyút,
Hogy szent nevedet áldva-áldjuk,
Hozz hírt, amelynek hallatára
Itt minden szemek fölragyognak,
Boldog Karácsonyt valahára
Szegény-bús-árva magyaroknak!

 

 

 

 

Baja Mihály:
Karácsony

Te most is az vagy, áldott szent Karácsony,
Mi Betlehemben legelőször voltál:
Újjászülője a kerek világnak,
Hitünk napfénye, a szívünkben oltár.

Az angyaloknak ajkán a hozsánna
Ma is elhat a pásztorok füléhez,
s koldust, királyt vezet ma is a csillag
Az idvezítő jászol-bölcsőjéhez.

Te most is az vagy, csak mi változánk meg,
Csak nekünk ócska minden ami régi.
Nem hallgatunk az angyalok szavára,
Nem kell nekünk a csillag se, ha égi.

Mennek, mennek a pásztorok seregben,
de nem a Jézus jászol-bölcsőjéhez.
Mennek, mennek a bölcsek és királyok,
De nem az élet örök kútfejéhez.

Ó, szent karácsonyéj csillagvilága…
Ragyogj, ragyogj csak változatlan újra.
Az én lelkem csak téged vár, s tetőled
száz lidérc fény közt el nem tántorodna.

A gyermekhitnek hófehér palástját
Borítsd reám csak egy éjszakára,
És én megáldlak, síromig követlek
Ó, szent Karácsonyéj csillagvilága.

 

 

 

Reményik Sándor:
A karácsonyfa énekel

Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.
A szűk szobában is terem öröm,
Gyúl apró gyertya ínség idején,
Óh csak ne legyen sorsom bús közöny,
Óh csak legyek a fény forrása én,
Apró gyermekek bálványozott fája,
Én az idegen, én a jövevény,
Égő fenyőfa, égő áldozat,
Akit az Isten ősi otthonából
Emberek örömére elhozat.
Csak rajzolódjék mélabús árnyékom
Imbolyogjon a szűk szobák falán,
Mindegy, hogy mi lesz velem azután.

 

 

 


IGMÁNDI SZŰCS ISTVÁN

FENYŐK A TÉLBEN

Súyos teher, átszúrt rakomány
nyomja a fenyők tűlevelét.
Fehér a lepel - fojtani vágy,
mert ellenáll az elmúlásnak
a macskamézes ág,
s nincs alkú, nincs fordulat,
örök a szín,
zöld - ha él a télidőben.
Hajlik az ág, sírón nyikorog,
körül a táj halott képet ád.
Alszik a szomszéd
a jóbarát akác,
csak ő áll. Töretlen.
- Ezernyi tű, mi néki biztot ad
öldöklő csaták dúlnak
téli éjszaka,
s vállaira halva borul
sok sebzett hópehely.

 

 

 

 

 

lap tetejére

 

0.019 mp