Kereső

 

Véletlen link.

 

 

 

 

 

 

 

 

Névnapi köszöntők

Boldog névnapot!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerelmes versek

 

 


 

 

 

Versek

IP

 

 

 

Ingyen apró

 


Karácsonyi köszöntők

 

 

látotagó van itt.


 

VERSEK

Elizabeth Barrett-Browning

 

Mondd újra

 

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,

 

hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb

 

nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal, s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el, és kétség borong

 

nyomában. Ismételd... szeretsz... Ki fél,

 

hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?

mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj;

de ne feledd, hogy némán is szeress...
 

(fordította: Babits Mihály)

 

A legszebb virág

Egyedül ültem le olvasni a parkban,

Szomorú fűzfának védő árnyékában.
A csalódottságra volt elég jó okom.
Megbántott a világ,ezt vettem én zokon.

Ha ettől még nem lett volna elég rossz a napom,

 

Elém állt egy kisfiú,izgatott volt nagyon.

Kipirult s kifulladt a játék hevében;

Felhevülten így szólt:"Néni,ide nézzen!"

Kezében elhervadt virág kornyadozott,

Lankadt szirmai tán nem látták a napot.

Halott virágával küldtem volna tova,

 

Mosolyt színleltem hát,s bámultam máshova.

Nem ment el,sőt inkább mellém ült a padra,

Virágját szaglászta,s mondta kisvártatva: "

Az illata csodás,s bizony szép is nagyon.

 

Itt szedtem magának,tiszta szívvel adom."

Haldokló virág volt,mit átadott,

Ragyogó színe rég megkopott.

Tudtam azonban,el kell fogadnom

 

A fiú különben tán sosem hagy nyugton.

Nyúltam a növényért,hogy elvegyem tőle,

De ő csak tartotta fel,a levegőbe.

Eladdig nem tűnt fel,ekkor vettem észre,

 

A fiúcska nem lát,mert hogy vak szegényke. Hangom megremegett,szememben könny égett,

Megköszöntem neki,hogy talált ilyen szépet.

"Szívesen"-mondta,s vidáman elfutott.

 

Nem tudta,hogy bennem mily mély nyomott hagyott.

Eltűnődtem rajta,vajon mint láthatta,

Hogy egy nő a fűzfa alatt önmagát siratta.

Honnan vette észre borús keservemet?

 

Talán a szívével lát jól ez a gyerek?

A vak gyermek szemével végre megértettem,

A világgal nincs baj,itt a hiba bennem.

Nem láttam meg eddig,milyen szép az élet

 

Megfogadtam,hogy ezután élvezem a szépet.

A hervatag kórót orromhoz emeltem,

Gyönyörű rózsának illatát éreztem.

Közbena fiúcska új gazzal kezében

 

Egy gyanútlan öregembert készült
felvidítani éppen....

 

Egy gyanútlan öregembert készült
felvidítani éppen....

 

 

Chery L. Costello-Forhey

 

 

 

 

 

Michael Drayton
 
Búcsú a szerelemtől

 

Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;

megtagadlak, már nem vagyok tied;

gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,

hogy ledobhattam bilincseimet.

 

Egy kézfogás még, - töröld eskünket s ha találkoznak sorsunk útjai,

ne árulja el se szó, se tekintet, hogy a volt vágyból maradt valami.

Most, bár szerelmünk már-már alig él,

s ravatalánál zokog a hüség és utolsót lüktet a szenvedély

s a tisztulás lefogja a szemét,

most még, noha mindnyájan elsiratták

fel tudnád támasztani, ha akarnád.

Szabó Lörinc forditása

 

 

 

BÁNAT

Tudod mi a bánat?

Várni valakit ki nem jön el többé,

Eljönni onnan,hol boldog voltál,

S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit,ki nem szeret téged

Könnyeket tagadni,mik szemedben égnek,

Kergetni egy álmot,soha el nem érni

Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet

Szívdobogva várni,s nem jön rá felelet,

Szavakat idézni,mik lelekedre hulltak

Rózsákat őrizni,mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni

Mással látni meg őt és utána fordulni

Kacagni hamis lemondással,

Hazamenni,sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat

S imádkozni, Hogy sose tudja meg

Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önnmagát,

De mást lát a két szemem,

Messze túl a könnyeken

Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,

Mondjam meg mit jelentesz nekem?

Tán büszkeségből azt felelném,

Semmit,csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,

S a két szemed rám nevet

Kacagva köszöntelek én is,

De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig

Aztán,hogy elfordulok

Fáradt szememhez nyúlok

S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,

De rosszul itélsz, Nem bántam meg

Bárhogy is volt,nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek

Elfelejtem azt,hogy rossz vége lett

És csak az maradsz,

Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,

S én hagytam,hogy menj csak el

Hiába lett volna minden,

Ki menni akar,engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,

De mögé ,már senki sem néz,

Játszani a közönyös embert,

Most látom csak míly nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki

Mondjam meg,mit jelentesz nekem?!

Egy pillanatra zavarba jönnék,

S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagysokára mondanám hallkan

Semmiség,csupán az életem,

S nem venné észre rajtam senki sem,

Hogy könnyes lett a szemem!

 

(Henric Heine)

 





Egy csokor virág...

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem mulandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.
Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.

Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.

A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.

Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,
Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.

Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben
Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre
S virágcsokrába beköt majd örökre...
(Ismeretlen)

 

 

 

 

 

0.031 mp