Kereső
Kategóriák
Archívum

VERSEK

Elizabeth Barrett-Browning

 

Mondd újra

 

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,

 

hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb

 

nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal, s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el, és kétség borong

 

nyomában. Ismételd... szeretsz... Ki fél,

 

hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?

mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj;

de ne feledd, hogy némán is szeress...
 

(fordította: Babits Mihály)



A legszebb virág

Egyedül ültem le olvasni a parkban,

Szomorú fűzfának védő árnyékában.
A csalódottságra volt elég jó okom.
Megbántott a világ,ezt vettem én zokon.

Ha ettől még nem lett volna elég rossz a napom,

 

Elém állt egy kisfiú,izgatott volt nagyon.

Kipirult s kifulladt a játék hevében;

Felhevülten így szólt:"Néni,ide nézzen!"

Kezében elhervadt virág kornyadozott,

Lankadt szirmai tán nem látták a napot.

Halott virágával küldtem volna tova,

 

Mosolyt színleltem hát,s bámultam máshova.

Nem ment el,sőt inkább mellém ült a padra,

Virágját szaglászta,s mondta kisvártatva: "

Az illata csodás,s bizony szép is nagyon.

 

Itt szedtem magának,tiszta szívvel adom."

Haldokló virág volt,mit átadott,

Ragyogó színe rég megkopott.

Tudtam azonban,el kell fogadnom

 

A fiú különben tán sosem hagy nyugton.

Nyúltam a növényért,hogy elvegyem tőle,

De ő csak tartotta fel,a levegőbe.

Eladdig nem tűnt fel,ekkor vettem észre,

 

A fiúcska nem lát,mert hogy vak szegényke. Hangom megremegett,szememben könny égett,

Megköszöntem neki,hogy talált ilyen szépet.

"Szívesen"-mondta,s vidáman elfutott.

 

Nem tudta,hogy bennem mily mély nyomott hagyott.

Eltűnődtem rajta,vajon mint láthatta,

Hogy egy nő a fűzfa alatt önmagát siratta.

Honnan vette észre borús keservemet?

 

Talán a szívével lát jól ez a gyerek?

A vak gyermek szemével végre megértettem,

A világgal nincs baj,itt a hiba bennem.

Nem láttam meg eddig,milyen szép az élet

 

Megfogadtam,hogy ezután élvezem a szépet.

A hervatag kórót orromhoz emeltem,

Gyönyörű rózsának illatát éreztem.

Közbena fiúcska új gazzal kezében

 

Egy gyanútlan öregembert készült
felvidítani éppen....

 

Egy gyanútlan öregembert készült
felvidítani éppen....

Chery L. Costello-Forhey

 



 

Michael Drayton
 
Búcsú a szerelemtől

 

Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;

megtagadlak, már nem vagyok tied;

gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,

hogy ledobhattam bilincseimet.

 

Egy kézfogás még, - töröld eskünket s ha találkoznak sorsunk útjai,

ne árulja el se szó, se tekintet, hogy a volt vágyból maradt valami.

Most, bár szerelmünk már-már alig él,

s ravatalánál zokog a hüség és utolsót lüktet a szenvedély

s a tisztulás lefogja a szemét,

most még, noha mindnyájan elsiratták

fel tudnád támasztani, ha akarnád.

Szabó Lörinc forditása



 

 

BÁNAT

Tudod mi a bánat?

Várni valakit ki nem jön el többé,

Eljönni onnan,hol boldog voltál,

S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit,ki nem szeret téged

Könnyeket tagadni,mik szemedben égnek,

Kergetni egy álmot,soha el nem érni

Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet

Szívdobogva várni,s nem jön rá felelet,

Szavakat idézni,mik lelekedre hulltak

Rózsákat őrizni,mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni

Mással látni meg őt és utána fordulni

Kacagni hamis lemondással,

Hazamenni,sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat

S imádkozni, Hogy sose tudja meg

Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önnmagát,

De mást lát a két szemem,

Messze túl a könnyeken

Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,

Mondjam meg mit jelentesz nekem?

Tán büszkeségből azt felelném,

Semmit,csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,

S a két szemed rám nevet

Kacagva köszöntelek én is,

De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig

Aztán,hogy elfordulok

Fáradt szememhez nyúlok

S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,

De rosszul itélsz, Nem bántam meg

Bárhogy is volt,nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek

Elfelejtem azt,hogy rossz vége lett

És csak az maradsz,

Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,

S én hagytam,hogy menj csak el

Hiába lett volna minden,

Ki menni akar,engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,

De mögé ,már senki sem néz,

Játszani a közönyös embert,

Most látom csak míly nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki

Mondjam meg,mit jelentesz nekem?!

Egy pillanatra zavarba jönnék,

S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagysokára mondanám hallkan

Semmiség,csupán az életem,

S nem venné észre rajtam senki sem,

Hogy könnyes lett a szemem!

 

(Henric Heine)

 








Egy csokor virág...

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem mulandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.
Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.

Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.

A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.

Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,
Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.

Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben
Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre
S virágcsokrába beköt majd örökre...
(Ismeretlen)



 

Petőfi Sándor: A magyar nemzet



Járjatok be minden földet, 
Melyet isten megteremtett, 
S nem akadtok bizonyára 
A magyar nemzet párjára. 
Vajon mit kell véle tenni: 
Szánni kell-e vagy megvetni? - 
Ha a föld isten kalapja, 
Hazánk a bokréta rajta! 
Oly szép ország, oly virító, 
Szemet-lelket andalító, 
És oly gazdag!... aranysárgán 
Ringatózik rónaságán 
A kalászok óceánja; 
S hegyeiben mennyi bánya! 
És ezekben annyi kincs van, 
Mennyit nem látsz álmaidban. 
S ilyen áldások dacára 
Ez a nemzet mégis árva, 
Mégis rongyos, mégis éhes, 
Közel áll az elveszéshez. 
S szellemének országában 
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van! 
S mindezek maradnak ott lenn. 
Vagy ha épen a véletlen 
Föl találja hozni őket, 
Porban, sárban érnek véget, 
Vagy az inség zivatarja 
Őket messze elsodorja, 
Messze tőlünk a világba, 
Idegen nép kincstárába, 
És ha ott ragyogni látjuk, 
Szánk-szemünket rájok tátjuk, 
S ál dicsőséggel lakunk jól, 
Hogy ez innen van honunkból. 
Ez hát nemes büszkeségünk, 
Melyről annyiszor mesélünk? 
Azzal dicsekedni váltig, 
Ami szégyenünkre válik!... 
Csak a magyar büszkeséget, 
Csak ezt ne emlegessétek! 
Ezer éve, hogy e nemzet 
Itt magának hazát szerzett, 
És ha jőne most halála, 
A jövendő mit találna, 
Mi neki arról beszélne, 
Hogy itt hajdan magyar éle? 
S a világtörténet könyve? 
Ott sem lennénk följegyezve! 
És ha lennénk, jaj minékünk, 
Ezt olvasnák csak felőlünk: 
"Élt egy nép a Tisza táján, 
Századokig, lomhán, gyáván." - 
Oh hazám, mikor fogsz ismét 
Tenni egy sugárt, egy kis fényt 
Megrozsdásodott nevedre? 
Mikor ébredsz önérzetre?

 




 

Wass Albert: Üzenet haza


Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszon,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem habarccsal és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad...

És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad...

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad...

Maradnak igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.

 

 




 

A Hazáért kiáltok


Hol van hát a magyar ököl, 
eke vasán megedződött, jó magyar ököl? 
Hol van a becsületes tenyér, 
mely nem csak kér, 
de rándulni képes és csapni bír? 
Elég! 
Elég a júdáspénzt szorongató marokból! 
Üvöltsed már magyar: Elég! 
Nem vájja véresre tenyered a talmi kincs? 
Nem fáj? 
Nem érzed, hogy csak bilincs? 
Még mindig nem fáj? 
Nem égeti bőrödet a hazugságok bére? 
Mire vársz? 
Meddig folyhat még a jó magyarok vére? 
Ürítsd ki markodat, s szorítsd ökölbe két kezed! 
Csapj az asztalra! 
- a Hazádért teszed - 
Sújtson most már az az ököl, 
eke vasán megedződött, jó magyar ököl! 
Legyen végre rend!

 





 

Petőfi Sándor: Megint beszélünk s csak beszélünk...

Megint beszélünk s csak beszélünk, 
A nyelv mozog s a kéz pihen; 
Azt akarják, hogy Magyarország 
Inkább kofa, mint hős legyen. 

Dicsőségünknek kardja! csak most 
Készültél s már a rozsda esz. 
Meglássátok, maholnap minden 
Az ó kerékvágásba` lesz. 

Ugy állok itt, mint a tüzes ló, 
Mely föl vagyon nyergelve már, 
S prüsszögve és tombolva ott benn 
Fecsegő gazdájára vár. 

Nem a tettek terén fogok hát, 
Mint egy csillag, lehullani? 
Megfojtanak majd a tétlenség 
Lomhán ölelő karjai? 

S nem lenne baj, ha magam volnék, 
Hisz egy ember nem a világ, 
De ezer és ezer van, aki 
A zablán tépelődve rág. 

Óh ifjaink, óh én barátim, 
Ti megkötött szárnyú sasok, 
Láng a fejem, jég a szivem, ha 
Végigtekintek rajtatok!... 

Föl, föl, hazám, előre gyorsan, 
Megállni féluton kivánsz? 
Csupán meg van tágítva rajtad, 
De nincs eltörve még a lánc! 

(Pest, 1848. április)

 




 

 

Ferencz András: Ébredés



Hogy mi az amit érzek?
Én már senkitől sem kérek
Mióta összeálltak fejemben a képek!
Az elme tudatára ébred.
Gazemberek szennye késztet,
Hogy teljes legyen a készlet!
Nem maradhatnak ki részek
Míg az elit a vagyontól részeg!


Ő rád szabadítja a félelmet
Ha eddig állíttatott, most térdeltet!
Meddig alázkodjunk a férgeknek,
Akik ma verejtékeinkből élnek meg?!
Hát ébredj most ha kérhetlek,
Amíg nem késő az életnek!
Adj utat igaz, szép tettnek.
Nincs idő! Most lépd ezt meg!

 

 

 

 

 

 

Véletlen link.

 

 

 

 

 

 

 

 

Névnapi köszöntők

Boldog névnapot!

 

 

 

 

Versek

Váradi W Norbert

Aranyosi Ervin

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerelmes versek

 

 


 

 

 

Versek

IP

 

 

 

Ingyen apró

 


Karácsonyi köszöntők

 

 

látotagó van itt.


 
0.031 mp